Vannak bizonyos evidenciák ebben a szcénában is bizonyos együttesek koncertjeivel kapcsolatban. Ha például a Combichrist-ot nézzük meg, festett arcok, felpörgött tempó és látványos búcsúzás garantált.. Ha a Rammstein koncertjére szól a jegyünk, tudjuk, hogy a színpadhoz közelebb állóknak tűzzel és különböző folyadékokkal gyűlhet meg a bajuk.. VNV Nation-re nem árt egy csomag zsepivel érkeznünk, mert vagy a meghatottságtól vagy a lassan már elvárt standup comedy-től, de csorogni a fognak könnyeink..
Az And One koncertekről már akkor is volt egy elképzelésem, amikor még csak ismerkedtem a zenéjükkel, hallottam-láttam koncertanyagaikat és azonnal tudtam, nekem is át kell élnem ezt legalább egyszer 
2003-ban Kölnben estem túl a tűzkeresztségen és bár a várt hatalmas kabaréhangulat elmaradt, remek koncertben volt részem. Akkoriban még viszonylag új tagnak számított Steve Naghavi két oldalán Chris Ruiz és Gio van Oli, én pedig a korábbi triumvirátus koncertanyagain edződtem, így a hiba az én készülékemben volt
Joke Jay és Rick Schah hiányát éreztem akkor. Aztán az elkövetkező években a fiúk jól összeszoktak, sorban jöttek ki a jobbnál-jobb anyagokkal, és ismét láttam őket Kölnben, ekkor már tökéletes volt az összhang, egy rossz szót sem tudok mondani a koncertjükről Még a zuhogó esőt is elfeledtették a közönséggel, maradandó élményt adtak. Ekkoriban kezdtek rákapni a feldolgozásokra, s bár sajnos a Cover Lover Supershow-ról lemaradtam, idén olyan lehetőségben volt részem, melyre nemet mondani lehetetlen lett volna.
2010 végén kezdték megszellőztetni a 2011 év végi Sextron Fulltime Show turnét, mely kizárólag szombati napokra meghirdetett, németországi állomásokból állt. Különlegességét a vendég fellépők adták: Minerve, Camouflage, De/Vision. Ez a négy együttes számomra elég indok volt arra, hogy elkezdjem tervezgetni az utazásomat Berlinbe. Berlin eddig számomra mindig egyenlő volt egy felejthetetlen De/Vision koncerttel, így kézenfekvő volt, hogy e helyszínben gondolkodom elsődlegesen. Aztán teltek a hónapok, jöttek-mentek a hírek és egyre kevésbé voltam biztos benne, hogy a turné megvalósul. Júniusban Chris és Gio saját bandát alapított (ők a Pakt!), az And One pedig ismét kiegészült Joke Jay-jel és Rick Schah-val. Szeptemberben Bécsben minden várakozást felülmúló módon pótolták a kétszer elhalasztott koncertet, majd beindult a turné rendben.
Ekkor jött a visszautasíthatatlan lehetőség, szeretettel várnak minket minket Berlinben, 2011. november 12-én. Az idő hirtelen sokkal gyorsabban haladt, mint egyébként szokott és már Berlinben is találtuk magunkat egy csípősen hideg novemberi délutánon. Jártam már a a Columbia Hall-ban többször is, hiszen az eddigi berlini De/Vision koncertek is mindig ott voltak, ezért nehezen tudtam elképzelni, hogy a különféle jegyekből következő sávos elosztást hogyan valósítják majd meg.. Aztán odaérve kiderült, hogy a mostani rendezvény helyileg ugyanott, de egy másik, sokkal nagyobb befogadóképességű helyszínen lesz, így több kérdésem nem maradt Délután ötkor kezdődött a program, meglepetésemre az X-Divide koncertjével. Amíg a fiúk alaposan bemelegítették a jelenlévőket, mi felmértük a terepet, hiszen ekkora tömegben nem mindegy, mennyi időt tölt az ember lánya a különféle pontok közötti bolyongással. A ruhatár volt az első kellemes meglepetés, mert bár hatalmas sor várakozott, igencsak türelmesen és gyors tempóval haladtunk az alagsor kanyaraiban. Éppen a karzatról jöttünk lefele, amikor megszólalt a Namnambulu Now or Never-je, ami még jobban összezavart (Itthon aztán rájöttem, a NNB Vasi Vallis-a volt az X-Divide albumának producere, így már minden érthetővé vált.)
Ezután igen rövid, 10 perces szünet következett, ez pont arra volt elég, hogy a fotósárok bejáratát megtaláljuk. Én szerettem volna megnézni, milyen a De/Vision felülnézetből, ezért felmentem a karzatra, ami csakúgy, mint a koncerttér, tömve volt. Az estére négyféle jegyet bocsájtottak ki, különféle jogosultságokkal. Voltak kiváltságosak és még kiváltságosabbak is Felül lépcsőzetes építményen állva nézhettük Steffen és Thomas koncertjét, ami ezúttal is különleges hangulatban telt, az otthoni közönség a szokásosnál is jobban tombolt. Ilyen számokra persze nem volt nehéz: Twisted Story, Try To Forget, Ready to Die, What’s Love All About, Your Hands On My Skin, Rage, Time to Be Alive, Flavour of the Week, I Regret..
A negyed órás szünet gyakorlatilag csak arra volt elég, hogy felocsúdjunk az intenzív élményből és máris a színpadon volt a Camouflage. Így utólag bátran mondhatom, én még most sem fogtam fel, hogy tényleg láttam őket, tényleg eljátszották élőben azokat a dalokat, amiken felnőttem és amik még most is nagyon sokat jelentenek számomra.. A közönség gyakorlatilag felrobbantotta a házat a nagy slágerszámok alatt, Marcus pedig a színpadot a többi időben Nyugodtan mondhatom, hogy ő is azon karizmatikus énekesek közé tartozik, akiket nem könnyen lehet elfelejteni, miután egyszer látta őket az ember (lánya).. Lássuk, mivel is vettek le minket a lábunkról azon az estén: Suspicious love, Misery, Neighbours, I can’t feel you, We are lovers, Dreaming, Confusion, That smiling face, Me and you, Love is a shield, Shine, The great commandment
Mit ne mondjak, remekül fel volt építve az este, mert mire 8 óra tájban az And One introja felcsendült, már mindannyian kellően fel voltunk tüzelve (néhányan talán kicsit túl is sültek eddigre). Gyakorlatilag egy gombostűt sem lehetett leejteni már a 3500 fős teremben, bár azért a hering-feeling szerencsére nem volt meg, volt egy kevés mozgástere mindenkinek minden irányban. Kellett is, mert az And One számokra nem lehet ám szájtátva ácsorogni.. Csak úgy záporoztak a régi, nagyon régi és új, illetve nagyon új slágerek, na és a feldolgozások és a hasonló hangzású dalokba belecsempészett ismert dalrészletek.. Igazi slágerparádét kaptunk, Steve és Joke a színpadon, mi pedig a tánctéren énekeltük ki szívünket-lelkünket, az idő előrehaladtával egyre átszellemültebben: csillagos ötös a jól átgondolt setlistért! A Depeche Mode részlettel felturbózott Wasted után egy akusztikus So klingt liebe-t kaptunk, amely kicsit visszacsendesített mindenkit, de mindez csak azért történt, hogy nagyobbat üssön a következő dobás: megjelent a színpadon Eskil (Covenant) és együtt előadták a Der Leiermann-t. A szám végén szó szerint színpadiasan kérte meg Steve Eskil kezét, akarom mondani felkérte a Covenantot a 2012-es nagy durranás, a Cover for the Masses Show egyik szereplőjének. A jövő év végi turné szervezésileg hasonló lesz az ideihez, a dalok viszont különlegesek lesznek, 50% ugyanis Depeche Mode feldolgozás lesz! Ezek után nem meglepő, hogy az Enjoy the Silence következett a repertoárban, bár egy ideje egyébként is ez az And One koncertek zárószáma. Fantasztikus élmény volt látni ezt a hatalmas tömeget egy emberként tombolni, de az is látszott, hogy a banda számára is különleges ez az este: ők is otthon voltak, hazai közönség előtt. A megérzésem beigazolódott, nem nagyon akaródzott nekik lemenni a színpadról, engedtek a közönség kvázi egyhangú skandálásainak és kezdetét vette az igazi bohóckodás: a Klaus és a Pimmelmann focidrukker-hangulatú előadása, Steve szintikíséretével. A közönség beleadott mindent, hirtelen mindenki 6-8 éves kisgyerekké változott és boldogan üvöltötte a hmm, hát igen, elég érdekes sorokat Ezek után még egy kis standup comedy jött, majd boldog vigyorral a fejünkön nyugtázhattuk, ez egy tökéletes este volt!
And One setlist:
1. Techno man
2. Love and fingers
3. Love you to the end
4. The walk (The Cure feld.)
5. Shining star
6. Sometimes
7. Seven
8. Wounds (új szám)
9. Memory (új szám)
10. High
11. Traumfrau
12. Electrocution
13. Deutschmaschine
14. The aim is in your head
15. Schwarz
16. Für
17. Zerstörer
18. Metalhammer
19. Recover You
20. Get You Closer
21. Playing Dead
22. Timekiller (Project Pitchfork feld.)
23. Military Fashion Show
24. Body Nerv
25. Krieger (benne: Sweet Dreams)
26. Speicherbar
27. Wasted (benne: Personal Jesus)
28. So klingt Liebe (akusztikus)
29. Der Leiermann (Franz Schubert feld. Eskil Simonsson-nal (Covenant))
30. Enjoy the silence (Depeche Mode feld.)
31. Klaus (akusztikus)
32. Pimmelmann (akusztikus)
Képek: Cassandra
Szöveg: Estee
