Mit is lehetne mondani egy olyan fesztiválról ahol csupa nagy név, szerepel, hát hogy fantasztikus élmény. Ugyan több olyan zenekar is fellépett, akiket a 2008-as év folyamán már volt szerencsénk látni, de ettől egy Fields of the Nephilim még ugyanolyan hatalmas élmény marad!
Ellátogatni M’era Luna fesztiválra mindig hatalmas öröm, és élmény: öröm hogy láthatom a kedvenc bandáimat, élmény pedig abból a szempontból értendő, hogy a helyszín nem mindennapi! Ha még nem voltál a fesztiválon, akkor felvázolom neked milyen kis apró élmények érhetnek. A legtöbb ember itt-engem is beleértve-sátrazik-ami hatalmas vidulást jelent mikor szakadó esőben próbálod a sötétben felverni a sátrad. Vagy a gyakori eső miatt szalmával töltik fel az amúgy repülőtérnek szolgáló részt, és a színpad előtt ha próbáltál csini lenni, és a tűsarkúd teljesen belesüllyed a sárba:)
Ezen kívül a fesztivál nagyon hangulatos, megvan az előnye annak is ha sátrazol, hiszen egy maximum két éjszakát ki lehet bírni. Viszont reggelente már a kedvenceid beállására ébredhetsz, és nem kell órákat utaznod ha visszaugranál egy pulcsiért.
Ami a biztonságot illet, halkan lekopogom, de mivel Németországban vagyunk így nem kell aggódni azon, hogy ott hagyom a cuccom, hiszem tudom nem lesz baj!
Mit is lehetne mondani egy olyan fesztiválról ahol csupa nagy név, szerepel, hát hogy fantasztikus élmény. Ugyan több olyan zenekar is fellépett, akiket a 2008-as év folyamán már volt szerencsénk látni, de ettől egy Fields of the Nephilim még ugyanolyan hatalmas élmény marad!
Hogy mi is ez a hatalmas különbség? Talán hogy az ugyan sokkal dinamikusabb de kevésbé eredeti fiatalabb bandák nem érzik hogy mi a különbség a között, hogy belülről jön egy mozdulat, vagy csak megpróbálom elhitetni a közönséggel, hogy átélem, amiről énekelek. Halkan azt is megjegyzem, hogy az élményt fokozandó Mccoy gitárosának olyan szeme van, hogy ha álmaidban meglátod tutira heves szívdobogással, kelsz fel.
Ha élményről beszélünk, akkor elengedhetetlen, hogy az ember részt vegyen egy Mesh koncerten. A fiúk mindig csodálatosak, és az ember egyszerűen megtelik örömmel és boldogsággal. Egy angyali hang énekli az olyan témákat, mint a Crash, vagy a Scared me, akkor biztosan odabújsz ahhoz a kedveshez, aki éppen melletted áll.(Sőt megkockáztatom, hogy akkor is odabújsz, ha nem is ismered az illetőt).
Ha ki kell emelnem olyan bandákat, akik minden esetben fantasztikus élményt nyújtanak, akkor az a Combichrist, mert Andy mint nagy kedvenc biztosan feldobja a hangulatom. Aki nem hallotta még annak annyit, hogy egy olyan koncerten veszel részt, ahol nem kell a mindennapi gondokkal szembesülnöd, hanem egyszerűen leírva „Today I woke up to the rain of blood”.
A színpadi kép is megváltozott, hiszen Shaun kivált a zenekarból, így egy nagyon dinamikus dobos fiúkával, egy kicsit őrült szintissel gyarapodott a zenekar, ami mindenképpen jót tett a zenekar hangzásának.
Ha pedig az est fénypontjára vagytok kíváncsiak, az minden esetben a Vnv Nation: Egyszerűen a szeretet sugárzik a zenekarból. Amikor ha boldog vagy azért, ha pedig valami bánt akkor azért sírod el magad! Az a zene ami teljesen megérint, egyben tombolhatsz is, de például mindenki nagy kedvence a Beloved olyan érzésekkel önt el, amit talán nem is képes minden ember felfogni.
Nekem személyes kicsit csalódottságot a Christian Death okoz minden alkalommal, mikor meglátom a színpadon: sajnos nem tudok elvonatkoztatni sem a látványtól, sem attól hogy mennyi mende-mondát hallottam a zenekarról fiatalabb koromban. Mennyire meghatározó volt hogy lássak egy ekkora bandát, akiről ennyi mindent hallottam, és sajnos sem a hagzás, sem semmi nem fogott meg bennük!
Tovább is tudjuk sorolni a nagy neveket: a Frank the Babtist, aki a fesztiválok nagy kedvence, idén Európát jarja végi, és turnézik. Ha szeretnétek találkozni si vele gyertek el a Boheme Noir Fetish buliba Decemberbe, hiszen tiszteletét teszi az úriember, aki eredetileg Amerikában él, és kevés olyan akalom van, hogy elruccan bulizni vén Európánkba.
A képek egy része a gothic.hu weboldalról származik!
